Psalms 18

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.1Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. a 2Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 3A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 4Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 5Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. b 6Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. c 7Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 8Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. d 9Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. e 10

Csodálatos szabadításért való hálaadás és bizalom az Istennek erős segítségében

11Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. f 12És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! 13Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. g 14Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. h 15Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. i 16A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. 17Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. j 18Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. k 19Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. l 20Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. m 21Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. n 22A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. o 23Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. p 24És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. q 25És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. r 26És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. 27Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. s 28Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. t 29Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. u 30És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. 31Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; v 32Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. w 33Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. x 34És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. y 35És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. z 36Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. aa 37A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. ab 38Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; ac 39Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. ad 40Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. ae 41Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. af 42Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? ag 43Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: ah 44Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. ai 45Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. aj 46És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. ak 47Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. 48Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. al 49Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. 50Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Copyright information for HunKar